Kupán Árpád

Kazinczy Ferenc, a magyar szabadkomuvesség elso nagy személyisége

1907 szeptemberében szép ünnepre készült Bihar megye és Nagyvárad progresszív gondolkozású közönsége. Fráter Loránd, a "nótás kapitány"-ként közismert országgyulési képviselo és Bihar megyei földbirtokos birtokán, Érsemjénben szobrot készült fölavatni az 1758-ban ott született hírneves írónak, Kazinczy Ferencnek.

Az ünnepet megelozo napon a Nagyváradi Napló részletesen ismertette az ünnepség programját és a vendégek névsorát. A rendezvényen képviseltette magát a Magyar Tudományos Akadémia, a Kisfaludy Társaság, a Petofi Társaság, a Széchenyi Társaság Budapestrol, valamint Bihar vármegye, Nagyvárad és számos vidéki város különbözo testülete, szervezete, amelyek koszorúzással és szónoklatokkal szándékoztak leróni kegyeletüket. Ugyanabban a lapszámban két közismert váradi szabadkomuves írása is megjelent Kazinczy Ferencrol. Biró Márk polgári iskolai igazgató Kazinczy életpályáját, gazdag tevékenységét ismertette a tárcarovatban, míg a lap vezércikke Homo szignóval jelent meg Nyílt levél Fráter Loránd úrnak, a Kazinczy-szobor megteremtojének címmel.

Egyik írás sem mondja ki nyíltan, hogy Kazinczyban a szabadkomuvest ünneplik és magasztalják, de különösen a vezércikk számos félreérthetetlen utalása ezt fejezi ki. Felteheto, hogy a Nagyváradi Napló olvasói számára nem volt talány, ki rejtozködik a Homo aláírás mögött. Nem volt más, mint a nagy tekintélyu, sokak által tisztelt ügyvéd és merész tollú publicista, dr. Várady Zsigmond, a László király páholy büszkesége, örökös tiszteletbeli fomestere.

A cikk bevezetojében így szól Fráter Lorándhoz: "Hazánk és megyénk nagy férfia, Kazinczy Ferenc szobrának létesítéséért minden szabad gondolkodó is hálára van Önnek kötelezve. (.) Sokan és szépen fognak Kazinczyról szólani azon a nemes ünnepen, melyet az író szobrával együtt Önnek köszönhet a magyar géniusz." A továbbiakban szép szavakkal méltatta Kazinczy szerepét a felvilágosodás eszméinek terjesztésében, a magyar irodalmi nyelv megteremtésében, a muveltség felvirágoztatásában, hangsúlyozva haladó szerepét. A befejezo rész viszont félre nem értheto utalás a nagy elod szabadkomuves-kapcsolataira: "Nagy Kazinczy Ferencnek szabad gondolatban utódai zárt csendes körökben, öntudatosan kerülve a politika gyulöletfejleszto mezoit, régóta mondják, hogy a rég porladó nagy testvér, Kazinczy Ferenc bátor szelleme volna szükséges az egész magyar közélet és társadalom radikális átalakítására. Szavai nyomán csak szitkok fakadnak mindazok ajkain, akik a mai rend emloin táplálkozva saját vagyoni és hatalmi érdekeiket s így önmagukat látják megtámadva, ha valaki a felfelé progresszív adórendszert, a kötött birtok állami tulajdonba vételét, vagy Kazinczy szellemében a felekezeti szellemtol ment magyar állami oktatást, vagy az általános védkötelezettség eltörlését, a bürokrácia kiirtását követelné. A minden gyökeres újítástól ijedezo s a maradiságnak Kazinczy által egykoron ostromlott várai ma erosebbek, mint valaha."

A vezércikk az alábbi mondattal zárul: "Addig is engedje meg, hogy az igaz emberek Kazinczy szobrára küldött akácvirágos koszorúja mellé egyszeru igaz emberek köszönetét tolmácsolja Ön elott oközülük egy - Homo."

A szép szavak, gondolatok nem mindenkiben váltottak ki kedvezo visszhangot, sot talán hozzájárultak ahhoz a kisebb méretu botrányhoz, amely az ünnepségen tört ki, s aminek szenvedo alanyai a szabadkomuvesek voltak.

A Nagyváradi Napló így számolt be errol a kellemetlen, ünnepzavaró incidensrol:

"A koszorúkat elhelyezok szép és lelkes szavakat mondtak. A biharvármegyeiek koszorúját Baranyi András helyezte el. Nagy megütközést keltett a koszorúk elhelyezésekor a budapesti ifjúság Széchenyi köre szónokának bántó és ízléstelen kirohanása a szabadkomuvesek ellen. Ezeknek a fovárosi fiatal donzsuanoknak talán halvány fogalmuk sincs arról, hogy ki és mi volt Kazinczy, s lejönnek ide a vendégszeretet szent nevében a nagy ember elvbarátainak durva inzultálására. Bizony nagy kár volt a meghívottakat jobban meg nem válogatni. A nagyváradi szabadkomuves páholy nevében Sáfrány Lajos evangélikus református tanítonoképzo intézeti igazgató tett le hatalmas koszorút néhány szó kíséretében. Kerekded, gyönyöru gondolatait, melyet el akart mondani, az egyetemi ifjúság okvetetlensége miatt elhallgatta. Mi azonban bemutatjuk olvasóinknak: >A Nagyvárad keletén dolgozó László király törvényes és tökéletes szabadkomuves páholy nevében koszorúzom meg emlékedet. Mintha a világosság oréül és a kultúra föltámadásának hirdeto harsonájául jöttél volna ide osi földedre, hogy hirdesd itt az emberi szabadság és társadalmi megújhodás igéit e széles magyar rónán. A testvéri lánc benso szeretettel köszönt téged, mert veled az idok mélyébol látjuk újraszületni korod szellemét, amely az új világ elokészítésénél nem a gallyak nyesegetésével fog törodni, hanem egyenesen a gyökerekre veszi fejszéjét. A te eros és fáradhatatlan szellemed odafordítja szemeinket ismét a világosság felé, és a megerosödött lelkek fogják a durva kövek faragása közben felépíteni a jövo templomát. E munkában mi testvérekként állunk melletted.<"

E szavak igazsága sem akkor nem volt, sem ma nem elég közismert, sot mindig is voltak, és még ma is vannak, akik tagadják vagy vitatják Kazinczy szabadkomuvességét, s csupán a jakobinus mozgalommal való kapcsolatáról beszélnek, aminek nem sok köze volt a szabadkomuvességhez. Tették s teszik ezt annak ellenére, hogy írásaiban több alkalommal maga is vallott errol. Így visszaemlékezéseiben feljegyzett egy 1783-ban történt esetet, amikor Pesten néhány ifjú egy este a politika és az irodalom napi eseményeirol beszélgetett. Az egyik ifjú lekicsinyloen nyilatkozott a szabadkomuvességrol, bolondságnak tartotta, hogy sokan olyan titkos társaságokba vágyódnak, melyeknek céljait, törekvéseit, törvényeit nem ismerik, tagjait is alig. A legtöbb embert csak a hiúság vezeti oda, hogy jobbnak látszódjék, mint a másik. Kazinczy leírja saját válaszát: "Én pedig - mondám nagy tuzzel - nem ismerek nagyobb szerencsét, mint azt, ha valaki komuves lehetett. Én kimondom, hogy az nem vagyok, de meg nem szunök mindent elkövetni, ami szükséges, mindaddig, amíg azzá nem lehetek. Nem elég-e az a biztatás, hogy ott minden vallás tiszteletben van? S mindenki azt követheti e részben, amit lelkiismerete javall? Nem elég, ha az uralkodás ellen munkájokban semmi sincs? És hogy ok tisztet s kötelességet senkire sem tesznek, de azt, amire minden köteles, még szentebbül kívánják. Rossz és érdemtelen tagot nem óhajtanak és nem turnek. A komuvesség tehát jókat keres és jókat vesz fel. És aztán az a szép egység, mely nem születést, nem fényt, hanem érdemet tekint. Ferenc császár, a Mária Terézia férje egy lozsiban egy konsiliariussal, egy koncipistával, egy hadnaggyal, egy franciskánussal, egy kálvinista vagy egy rác pappal, s ott feltett süveggel mindenike, s ott mint barát és barát, mint testvér és testvér. Képzelhettek-e istenibb pillantást, mint az volna, ha oket látnátok a ritus nevében egyesítve."

Honnan ismerhette a fiatal Kazinczy a szabadkomuvességet? Valószínu, még eperjesi és kassai patvaristáskodása idején szerezte ismereteit, hisz ezekben a városokban akkor már szabadkomuves-páholyok muködtek. Bovebbet bécsi tartózkodása idején hallhatott róluk, mikor a kassai kerület iskolaügyi eloadójaként gyakran megfordult a császárvárosban. Majd megismerkedett gróf Török Lajossal, a debreceni kerületi tábla elnökével, aki egyben Az erélyes kozmopolitához címzett miskolci páholy fomestere volt. Török felismerte benne a nagy elhivatottságú írót és a szabadkomuves eszmék lelkes hívét, s 1784. január 16-án felvették a fent említett páholyba. (Késobb Kazinczy rokoni kapcsolatba is került a fomesterrel, feleségül vette Zsófia nevu lányát.)

Kazinczy a szabadkomuvességben egy nemesebb erkölcsiséget, tisztább gondolkodásmódot, minden babonától, eloítélettol mentes tudást keresett, aki meggyozodoséért, elveiért tudott dolgozni, harcolni s értük elviselni, szenvedni a nélkülözés keseruségeit, a hideg részvétlenséget, az irodalmi harcok igazságtalanságait, sot még a börtön kínjait is.

A páholyba történt felvételekor az Orpheus nevet vette fel. 1785 végén a miskolci páholy megszunt, mivel II. József rendelete a páholyok muködését csak ott engedélyezte, ahol kormányszék is volt. Kazinczyt a páholy kötelékének a megszunése sem távolította el a szabadkomuvességtol. Beviszi a szövetségbe öccsét, Lászlót is. Kapcsolatot, összeköttetést teremt azokkal az írókkal, akikrol tudta vagy feltételezte, hogy szabadkomuvesek. Így Kovachich Márton Györggyel, a Mercur von Ungarn szerkesztojével, barátságot köt Földi Jánossal, testvérként fordul Báróczi Sándorhoz, a kiváló testoríróhoz.

Nem teljesen bizonyított tény, de Abafi Lajos, a magyar szabadkomuvesség legnagyobb történetírója szerint az 1790-ben felélesztett bihari-váradi, a Becsületességhez címzett páholynak, amely akkor Álmosdon muködött, Péchy Imre bihari alispán és országgyulési képviselo birtokán, annak vezetésével, tagja volt a két nagy költo, Kazinczy Ferenc és Kölcsey Ferenc is.

Kazinczy a maga szabadkomuvesi feladatát a lelkek felvilágosításában és a tudás terjesztésében látta. 1790-ben e célból indít Kassán egy "hónapos írást" "a józan gondolkozásnak, igaz ízlésnek és a magyar történeteknek elosegéllésére". A folyóirat címéül a saját szabadkomuves nevét, az Orpheust adja. Ez volt az elso szabadkomuves folyóirat, mely a profánokhoz szólt és a szabadkomuvesség elveit hirdette.

Erdélyi szemmel a legfontosabb az Aranka Györggyel való kapcsolata. Egyik elso levelében megkérdezte tole, vajon nem szabadkomuves-e. Az igenlo válaszra így válaszol: "Arankát szerzetes barátja, Orpheus szent csókkal öleli. Érezd szentül, szeretett Barátom, érezd, mennyire ragadott el azon támadott örvendezésem, hogy téged nemcsak barátomnak, hanem szerzetes atyafiamnak szólíthatlak." S ezentúl majd minden levelében szól a szabadkomuvesség feladatáról. Íme, hogyan ír 1790. március 25-én Arankához intézett levelében:

"Én nekem a komuvesség olyan társaság, amely egy kis karikát csinál a legjobb szívu emberekbol, amelyben az ember elfelejti azt a nagy egyenetlenséget, amely a külso világban van, amelyben az ember a királyt és a legalacsonyabb rendu embert testvérének nézi, amelyben elfelejtkezik a világ esztelenségei felol, s azt látván, hogy minden tagban egy lélek, tudni illik, a jónak szeretete dolgozik, örömkönnyeket sír, amelyben sokkal biztosabb barátot lel, mint a külso világban, amelyben ki-ki igyekszik embertársainak nyomorúságát aszerint, amint tehetsége engedi, könnyíteni, amelyben ki-ki olvasni, tanulni, szerzetes atyafiait munkái, írásai, példák által tanítani tartozik."

Egy másik, szintén Arankához írt levelében közli vele azt a törekvését, hogy szeretné, ha magyarul dolgozó páholy is volna. "Gyalázatára van nyelvünknek - írja -, hogy csak németül és deákul dolgoznak." Arra buzdítja marosvásárhelyi barátját, hogy próbáljon Erdélyben páholyt alapítani. "Ha te egynéhány egyetérto, meghitt barátot szereznél, aki összeesküdne, hogy nemcsak profanusnak nem szól, de még komuvesnek sem - s te nekem hírt adnál, berepülnék hozzátok Erdélybe, s constituálva volna páholyotok."

A kolozsvári páholy 1791-ben tényleg újraalakult, de Kazinczy terve nem sikerült, Erdély helyett elobb a bitófa, majd a börtön vár rá 1794-ben, mivel kapcsolatban állt a Martinovics-féle összeesküvés tagjaival, ot is letartóztatják, s december 14-én Budán "felségárulás, lázadás, a trón és az alkotmány ledöntésére s a közbéke felháborítására való törekvés" vádjával ot is halálra ítélik. Rokonainak közbenjárására a királyi kegyelem börtönbüntetésre változtatja ítéletét, s hetedfél évet, 2387 napot raboskodik Spielberg, Kufstein és Munkács börtöneiben. Lelke nem törik meg, sot ezekben az években érlelodik meg benne további muködésének programja, hogy fölrázza nemzetét, s a haladás útjára vigye. Testileg megtörve, lelkierejét megacélozva szabadult 1801-ben.

De ekkorra már a magyar szabadkomuvességnek is vége volt, az összes páholyt törvényen kívül helyezték. O azonban nem tagadja meg szabadkomuves voltát, s a Tövisek és virágok címu epigrammagyujteményében Bárócziról, költo barátjáról mint szabadkomuvesrol emlékezik meg. Horváth Ádámhoz, szabadkomuves testvéréhez szoros barátság fuzte, és jó két évtizeddel a páholyok feloszlatása után tole kérte a szabadkomuves káté elküldését, mivel az övé még 1794-ben elveszett. Horváth emlékezetbol írja le s küldi el neki a kért kátét, s Darvas Ferenc szabadkomuvesi költeményét is, A bölcsesség templomának leírása címut.

Kazinczy élete alkonya felé közeledve ugyanazon lelkesedéssel ragaszkodott a szabadkomuvesség eszméihez, mint fiatalkorában. Egy helyütt ezt írja: "Óhajtom a szerzet elterjedését, mert meg vagyok gyozodve, hogy ez a legtökéletesebb oskolája az emberi szívnek."

Egész élete és egész irodalmi muködése áldozat volt az emberiség és a haza oltárán, s harc az elfogulatlan, eloítéletektol mentes gondolkodásért, az emberek egyenloségéért, testvériségének, szabadságának nagy eszméjéért. A késobbi korok igazi progresszív gondolkozású szabadkomuvesei méltán tekintették példaképüknek, s jogosan hivatkoztak rá.

Kupán Árpád történész, érdemes tanár (Dobra, 1938). Kolozsváron szerzett történelemtanári diplomát 1958-ban, tanított Zetelakán, Kárásztelken, Mezotelegden, volt levéltáros, vezetett diákszínjátszó kört, helytörténeti kutatásokat folytatott. Ismeretterjeszto közíró, Mezotelegd társmonográfusa, Nagyváradon él.