A magyar líra 20. századi vezéralakja 1877. november 22-én született a szilágysági Érmindszenten. Szülei: Ady Lőrinc és Pásztor Mária.

Elemi iskoláit Érmindszenten végzi.

1888-ban beíratják a nagykárolyi piarista gimnáziumba.

A felső osztályokat a Zilahi Református Kollégiumban végezte. Már a nagykárolyi évek alatt aktív önképzőköri tagként szerepelt. Zilahi gimnazistaként folytatja irodalmi tevékenységét. Diáklapot szerkesztett, amelyben Yda és Muzsafy néven közölt. Később a Szilágyság című lapban közlik írásait.

1896-ban érettségi után a debreceni jogakadémiára jelentkezett.

1897-ben a budapesti egyetemre íratkozott be jogásznak. Tanulmányait rövidesen megszakította és egy időre a temesvári királyi táblánál díjnokoskodott.

1898-ban tanulmányai folytatására újra Debrecenbe megy, de hamarosan kimaradt az egyetemről és a debreceni hírlapoknál külső és belső munkatársként dolgozott (Debreceni Főiskolai Lapok, Debreceni Ellenőr, Debreceni Hírlap, Debrecen).

1899-ben, Debrecenben Versek címmel megjelent első verseskötete.

1899 végén a nagyváradi Szabadsághoz szerződött, szerkesztőségi munkát végez. Elhatározta, hogy végérvényesen az újságírói pályát választja.

1900 januárjában jelent meg első cikke a Szabadságban.

1900. március 25-én részt vesz a Szigligeti Társaság közgyűlésén. A közgyűlést követően, a Fiatalok című cikkével, támadást indított a társaság és annak konzervatív vezetője Rádl Ödön ellen.

1900 júniusában hírt ad a Még egyszer címmel megjelentetés előtt álló kötetéről.

1900. szeptember 15-én a Szigligeti Társaság rendes tagjává választották.

1900. október 15-én hivatalosan megnyitották a Szigligeti Színházat. Ady a színház állandó tudósítója, lapjában a színházi rovatot vezeti.

1901. április 22. A Nagyváradi Friss Újságban megjelentette az Egy kis séta című írását. A cikk miatt bírósági eljárást indítottak Ady ellen és 1902-ben háromnapos fogházbüntetés letöltésére ítélte a királyi tábla.

1901. május 18-án kilépett a Szabadságtól és a Nagyváradi Napló munkatársa lett. Októbertől a lap segédszerkesztőjeként jegyezték nevét.

Az 1902-es esztendő eseményekben gazdag. Párbajok, sajtóafférok és szerelmi kalandok tarkították (a Rienzi Máriával kapcsolatos kaland). Ebben az évben mutatták be a Műhelyben című színdarabját.

1903. január 10 -től a Nagyváradi Napló felelős szerkesztőjének nevezték ki.

1903. február 27-én a Szigligeti Társaság zsűrije Adynak ítélte oda a Pálffy Alapítvány 200 koronás újságíró díját.

1903. május 8. Az Evolúció című tanulmányának közlésével akciót indít a gondolat-szabadság védelmében. A sorra megjelenő cikkeivel: Merénylet a Nagyváradi Jogakadémián, Hírek a merényletről, Dr. Somló Bódog és az affér, Utazás igavonó marhával vagy Döntés a Somló- ügyben, a jogakadémia tanárának afférját országos színtű üggyé emelte, sőt mi több, nemzetközi visszhangot keltett.

1903 szeptemberének elején ismerte meg Diósiné Brüll Adélt, versei Lédáját.

Ugyancsak szeptemberben jelent meg a Még egyszer című kötete. Röviddel ezután kilépett Fehér Dezső lapjától és a Párizsba készülő Lédát Budapestig kísérte. Október 13-án a Nagyváradi Napló szerkesztősége bejelentette Ady Endre kilépését a szerkesztőségből. (Ady Endre újságírói szignói: A.E., Dyb, ae., a-e., e.)

1903 őszét Érmindszenten töltötte, Párizsba készült.

1904 januárjában érkezett Franciaországba Szilágy vármegye közgyűlésének segélyé-vel. Csaknem egy évet töltött a „napfény országá-ban”.

1906 februárjában jelent meg az Új versek című korszakzáró és korszaknyitó vers-kötete, az első „igazi Ady-kötet”. Megint Franciaországba és Olaszországba látogatott.

1907-ben érkezett vissza Budapestre, innen Érmindszentre utazott. Ebben az évben jelent meg a Vér és arany című kötete.

1908-ban részt vett a nagyváradi A Holnap Társaság megalakulásán. A Holnap versantológiában versekkel szerepelt.

Ugyanebben az évben részt vett a Nyugat című irodalmi lap indulásánál, melynek élete végéig főmunkatársa maradt. Ennek az évnek az eseményeihez soroljuk Az Illés szeke-rén kötet megjelenését.

1909. Újabb párizsi út következett. Szerelme Lédával válságba jutott. Az 1909-es évek eseményeihez sorolhatjuk, a Szeretném, ha szeretnének kötet megjelenését.

A következő évben, 1910-ben napvilágot látott A minden titkokok versei.

1911 végén kézhez kapta Boncza Berta kisasszony rajongó levelét.

1912-ben szakított Lédával (Elbocsátó, szép üzenet). Megjelenik A menekülő élet ver-seskötet.

1913-ban kiadják A magunk szerelme című kötet.

1914-ben Csucsára utazott és megkérte Boncza Berta (Csinszka) kezét.

1915-ben házasodtak össze. A csucsai kastélyban töltötték házasságuk első időszakát.

1917-ben Budapestre költöztek.

1918. Négyévi hallgatás után (Hatvany Lajos válogatásában) megjelenteti A halottak élén című kötetet.

1918-ban a Nagyváradi Újságíró Egyesület meghívására a költő (Csinszka kíséretében) utoljára látogatott Nagyváradra.

1919. január 27-én fejezte be földi pályafutását. A nemzet halottjaként temették el.

1919. február 19-én a költő halálát követően Nagyváradon irodalmi és művészeti társaság alakult Ady Endre Társaság néven. Az alapítók között ott voltak a városban élő „holnaposok”. Első elnöke Antal Sándor volt, alelnöke Miklós Jutka és tiszteletbeli tagoknak Babits Mihályt, Dutka Ákost, Emőd Tamást és Juhász Gyulát választották. Az irodalmi szakosztály elnöke Tabéry Géza, titkára Zsolt Béla volt. A társaság tevékenységét az új államhatalmi változások nem tették lehetővé.

1950-től Ady Endre Irodalmi Kör néven újabb irodalomszervező mozgalom indult Nagyváradon. Az irodalmi kör folyamatosan tevékenykedett 1989-ig.

1955. november 26-án a nagyváradi Müllerei néven ismert cukrászda épületében, ahol a költő gyakorta vendégeskedett, emlékmúzeumot rendeztek be. A múzeumban őrzött dokumentumokat a város 1942-ben vásárolta meg Rozsnyai Kálmán gyűjteményéből.  Később az anyagot a zilahi kollégiumban őrzött anyaggal egészítették ki.

Az Emlékmúzeum megszervezője és első igazgatója Tabéry Géza író volt. A gyűjtemény jelenlegi igazgatója Tóth János muzeográfus.

1993-ban a nagyváradi irodalompártolók egy csoportja Nagyváradi Ady Társaság néven kulturális egyesületet jegyeztetett be. A NAT jelenlegi elnöke dr. Indig Ottó irodalomtörténész. A társaság 2002-től folyóiratot indított Várad néven. A lap főszerkesztője Szűcs László újságíró.